Barkácsolás :)

G. Szabó Judit


Ezermester 1974-04-001

Életszagú barkácsolást!

Van, aki rest elfáradni az operába, inkább lemezről hallgatja kedvenc dalművét, s szemeit átszellemülten lehunyva esküszik, hogy úgy az igazi.

Pedig szó sincs róla!

Hiszen nem élvezheti a cukrozsacskó meghitt zörgését, elmarad a köhécselők kellemes kara, s micsoda ária az, amelybe nem sutyorog bele valaki, hogy: ...képzeld a Suhajdáék válnak, de erről a szünetben egy szót se!

Valahogy ez a bibi a barkácsolási tanácsokkal is. Jók az ötletek, érthetőek a leírások, látszólag minden rendben, de megmondom én most, hogy mi hiányzik mégis belőlük, ... az életszag!!

Ha arra ügyelnének, például így írnák:

Hogyan verjünk házilag szeget a falba?

1. Előkészítés: szeretteinket feltétlenül távolítsuk el a közelből, hisz' kinek hiányzik a megjegyzés, hogy: ajaj, apuci már megint ügyködik valamit, pedig abból még sose származott semmi jó!

2. Szeg falbaverésének megejtése: kalapács egyik végét kézbefogjuk, másik végivel, egyetlen ütéssel, ügyesen kiverjük a falikar villanyégőjét. Nem csüggedünk! Szeget falnak szorítva, fürgén kopácsolni kezdünk. S még alig vertük dagadtra a hüvelykujjunkat, máris elragadtatva jövünk reá, mennyiféle szeg létezik! Van az

arisztokratikus szeg. Te ráütsz, ő udvariasan, mélyen meghajol. Attól fogva te gyanakodva, s aprókat sújtasz reá, mire ő teljes udvari bókkal összegörbül, olyan hódolattal, hogy szét se bírod gyötörni többé. Vágod bosszúsan a sutba, előkotorsz másikat, mondjuk a

melodikus szeget. Ütheted nyugodtan napestig, mert falba nemigen halad, inkább muzsikálni szeret. Ütöd erősebben, ércesen dalol, ütöd szelídebben: neked dalol, de csak csendesen, - ne hallja senki más. Szegen muzsikált szimfóniádat félbemetéli a szomszéd, aki kezében friss kihullott tégladarabbal ront rád, s faggat élénk hangon, hogy még hány hasonló darabra számíthat. Hagyd tehát a szóló szeget, s térj reá az

áttételes kampósszegre, mely a dolgok mélyebb rejtett összefüggéseit tárja fel ámuló szemed előtt! Te ugyanis a szeget ütőd, mégis a vakolat potyog, minden kalapácsolásnál két szemétlapátnyi mennyiség. Rokona a

féigmegy szeg. Csak félig áll belé a falba, onnét beljebb egy tapodtat sem. Bosszúsan cibálod kifele, kézzel, fogóval, hajókiemelő csőrlővel, meg se rebben, szilárdan áll. Mire - ha már így esett - te ráakasztasz valamit. Abban a pillanatban már ki is hullott, s csörömpölve törik ripityává, ami rajta függött. Te csak nézel tűnődve, s családtagjaid szerint igen fura képet vágsz. Mind a felsoroltak előnyeit egyesíti a

kombinált szeg. Te ütöd, ő megy, készségesen belé a falba. Félig! Te püfölöd tovább, ő meghajol, muzsikál, a vakolatot maga körül tékozlóan leriszálja. Míg csendes imát mormolsz, visszafojtott vihogását is meghallod.

Folytathatnám napestig, de talán ennyivel is sikerült érzékeltetni, miként alakítható a leírás az "aranykezű" barkácsolók részére egy kissé életszagúbbá is.


Ezermester 1974-05-013

Mennyi drót kell a háztartásban

Tudom, minden háztartásban "egyéni" módon kezdődik a nyáron esedékes nagytakarítás. Minálunk például úgy, hogy seprűvel bekotrok a szekrény alá, miáltal kijön tizenkilenc különféle dróthuzal. Akad közöttük textilhuzatú vastag fekete ( abban szoktam az ablakhoz lépve megbotlani ), műanyaggal bevont kettős ( az tekeredik reá mindig a rekamié lábára ), gubancos mezítelen ( ez végtelen mennyiségű, ha meghúzom, akkor jön, engedelmesen ). Kb. húsz méternél megunva szoktam titokban körülnézni, s a gubancot visszapiszkálni a könyvszekrény alá.

Férjem a kikotort huzalok megpillantásakor izgatottan sorolja:

- Igenis, hogy ezek a drótok mind rendkívül szükségesek! Ez a pompás példány például a lemezjátszóhoz, úgy nevezik, hogy árnyékolt zsinór.

- Ugyan, mikor hallgatsz lemezeket a Napon - morogtam erre, hogy lássa: én is konyítok a dologhoz.

S számlálunk békésen tovább, mert ugyancsak van mit.

- És látod, még ez a további kettő is a gramofonhoz kell.

- Nem sok kissé? - kérdem elmélázva. - Nem sok három drót hozzá, ha figyelembe vesszük, hogy eladtuk már nyolc éve?

- Ez meg itten a rádió antennája - siklik el kérdésem mellett a férj, méghozzá négykézláb, s kúszik körbe lelkesen a négy fal mentében. - Figyelj! Ez itt kezdődik, és eddig tart! - mutat fel két félig lerágott banándugót. Azután némi módosítást tart szükségesnek. - Ez volt régebben az antennánk, látod? Csak az elejedrót kellett nekem a fürdőkád leföldeléséhez, a végére pedig már nem emlékszem. Pillanatnyilag tehát úgyszólván nem nagyon antenna, de ahogy látom, szerencsére készítettem helyette az évek során három másikat is, mert igen jó, ha akad elegendő.

S folytatja:

- Ez a szép barna huzatú huzal például arra kell, hogy a tévéről is lehessen jó minőségű magnófelvételt készíteni!

- Tényleg - érzékenyülök el a visszaemlékezéstől. - Vagy hat éve, hogy ezzel is bővült hálistennek a drótgyűjteményünk! S hányszor kértelek azóta, hogy vedd fel ezt, vagy azt a műsort, s mindig idegesen válaszoltad, hogy most te is hallgatni akarod, s nem vacakolni vele! Na, még ezt a kilenc másik drótot is elmeséled nekem, aztán nagyjából készen is vagyunk!

- Azok is mind rendkívül szükségesek! - fejezi be kissé nagyvonalúan az előadást az aranykezű ezermester, majd felugrik: - Máris megyek venni szegeket, és minden huzalt odarögzítek a falhoz, hogy ezentúl semmi gond ne legyen.

És ezután már csak az van, hogy megint visszagyömöckölöm a bútorok alá a vékony hullámosat, meg a dupla barnásat, meg a húsz méter hosszút, meg a többit is mind ( amit nem sikerült, azt a szőnyeg alá varázsolom ). Aztán kicsit később hálásan veszem át a hazalihegő férjtől a papírstaniclit ( "szívem, most nem szegelem oda, hanem majd legközelebb, amikor a függönykarnist!" ) és belehelyezem a szekrénye legfelső polcára. Ott a helye.

Ahol az eddigi nagytakarítások alkalmával sorra megvásárolt többi tizenhárom U-szeges kis zacskónak is...!


Ezermester 1974-08-023

Sokféle az ezermester

Folyóirat csak egy van ilyen, ám áldottkezű barkácstehetség annál több.

Közkedvelt közülük például a "jó lesz majd valamire" típus.

Azt a falrengető feladatot kapja a családtól, hogy verjen be egy szeget a falba, s átnyújtják neki a szeget is, kalapácsot is. Ám ő sértetten felhördül, s először is leüget a boltba, bevásárolni. Csillogó szemmel vesz szeget, számtalan fajtát, hozzá jópofa formájú kalapácsot, meg egészen kicsit, meg egészen nagyot, amekkorával elefántot is a falba lehet verni. És üllőt is hozzá, hátha elgörbül a szeg. Ekkor jut eszébe, hogy hátha a csavar jobb lenne a szeg helyett, vesz hát azt is, sokfélét, meg csavarhúzót is. Na meg reszelőt is, hátha kicsorbul, meg kézi furdancsot, a lyukat előkészíteni, meg szegbeverőt is, mert az az igazi. És kell még laposfogó, hátha falba szorul a huncut csavar, meg csípőfogó, hátha nehezen jön kifele, meg egy készlet harapófogó, mert anélkül kár is nekifogni. Beszerez még colstokot, rókafarkú fűrészt, enyvfőző fazekat, mert hátha kell majd az is. Kincseit egyéb hely híján a konyhakredenc fiókjába gyömöszöli, s míg a család azon töpreng, miért nem lehet a fiókot kihúzni, azalatt ő azon tűnődik, hová lehet majd beállítani a most vásárolt kombinált gyalupadot?

Ellentéte az előzőnek a "maradt még" fajta.

Bezzeg ő nem pazarol, hanem ellenkezőleg! Vett egy doboz festéket, hogy bemázolja a gáztűzhely csövét, s miután ezt megtette, maradt még kence a dobozban. Befesti hát lelkesen a sámlit, és a hokedlit is, de még mindig van festék a bödönben félig. Lázasan lekeni a konyhaasztalt, félig. Akkor elfogy a színes lé! Ám nem csügged, lenyargal új adagért. Bekeni az asztalmaradékot, a maradék kencét rámázolja az előszoba ajtóra, gyönyörű! De csak az alsó harmadrésze, mert több festék már nincs. Mivel úgy nem maradhat, újabb adagért üget, fest, megint marad még festéke, láng csap ki a szemeiből, midőn körbe les, hogy mit fessen be még. ( Lapzártakor megszállottan mázol. )

Családszerte kedvelt a "sokszemélyes" ezermester.

Fiam, rohanjatok létráért, hozzatok sámlit, tartsátok a hokedlit, de ne ilyen idétlenül ügyködjetek! És miért nem nyújtjátok már a festékes bögrét, és miért nem magasabbra, és nem is ez az ecset kell, ugorjatok másikért..., a tizedikért, de még meddig várjak az ég szerelmére? Majd halálos csendet kér, mert ügyködni kezd. Húz tíz vonást a pemzlivel, utána természetesen a ti jogotok az ecsetet elmosni, elcsepegtetett festéket feltörölni, ledörzsölni, vakargatni, mosdót, kádat kisikálni, falat, plafont rendbehozni. Mihez kezdenétek nélkülem? kérdi ő lenézően ezalatt, ám ti a házibéke kedvéért nem mondjátok meg neki.

Ha bárki megunná áldásos működésüket, csak álljon meg tétován legújabb művük előtt, s szóljon eképpen:

- Nem kellett volna mégis inkább szakembert hívni?

Ezzel oly mértékben megsebezzük önérzetét, hogy napokba telik, mire újra nekilát valaminek.


Ezermester 1974-11-021

Falrahányt festék

Érdeklődve olvasom, hogy mennyiféle segédeszköz áll az ezermester rendelkezésére, a nyilván csak a helyhiány okozza, hogy néhányuk leírását nem lelni a lapban. Pedig az itt hiányzó, de gyakorlatban előforduló ecsetek közül jól ismert például

a tékozló . Csak emeld a festék fölibe, máris tűnődve szemlélheted a lé színén lubickoló pemzlisertéket. Aztán mártasz, ecsetelsz, majd művedet bámulva hökkenten nyilatkozol: hm... hm. Mert a sima felületet számtalan kihullott ecsethajszál borítja! Nagyját megkísérled két körmöddel kicsippenteni, majd nejed legújabb szemöldökcsipeszével, anyósod kedvenc körömreszelőjével, lányod külhoni körömollójával. Festék jön, szálka jön, fal jön, serte szilárdan ellenáll, miáltal teljesen modern, egyéni minta keletkezik.

Kilövős. Úgy szemre szelídnek tűnik, ám ha mártod festékbe, uramfia, minő változás! Szálait vadul szanaszét mereszti, mint felheccelt sivatagi éhtigris a bundáját. Prímán megfelel újszerű szobadekorációnak, művirágnak, karácsonyfa-csúcsdísznek, csak pingáláshoz nem jó.

Pedignemszokott. Már használtad, s akkor mindenki esküdözött, hogy műved tökéletes, s alig vihogtak közben. Most azonban nincsen hangulatban, miáltal a vele kent rész kissé rücskös, de nem mindenütt, mert van, ahol inkább ragyásnak mondható.

Pedigmégis. Pedig esküdni mernél, hogy patyolattisztán tetted el, mégis maszatosan megkeményedett. Nem nagyon, csak annyira, hogy oldólébe mártogatva, cseber alját behorpasztja. Lehet vele pácéllemezbe lyukat fúrni, kilőtt ágyúgolyót útjából eltéríteni, csak mázolni nem.

Mivel helyes festékmasszát keverni? Főzőkanál nyelivel. Praktikus, mert ha a harmadikat is beletörjük, abból megtudhatjuk, hogy kencénket még hígítani tanácsos. Hígítónak meg éppen jó a tealábos csak nem mind fér bele, tejeslábosba kell tehát átönteni, abba mind belefér, csak keveréskor kilötyög, úgyhogy nosza elő a családi lavórt... ekkor szokott felcsattanni a háziasszony szapora szava, mely szerint: de meg van ő áldva.

Mire szokás felállni festéskor?

Főleg hölgyek által kedvelt a

házi torony. Alul az asztal, reá a hokedli, tetejébe kissámli, kész. Fájós lábú nénike inogva a hegyibe kúszik, s szemét legközelebb a baleseti osztályon nyitja ki, s kérdi álmatagon: hol vagyok?

Alattomos hokedli. Rákászálódsz ecsettel, ronggyal, festékkel felszerelve, mire orvul döccen egyet, s te ordítva öntöd a festéket a szemközti falra. Így legalább már nem lesz gondod, milyen is legyen a színe?


Ezermester 1975-05-031

Gyerünk a szabadba!

Irány a természet lágy öle ilyen tájt, legalábbis azok számára, akiknek némi hétvégi telekre sikerült szert tenniük.

Sokféle kerti ezermester ügyködik szorgosan hazánkszerte! Mindannyiunk által kedvelt a fűre ne lépj!... típus. Ő először csupán üres földdarabot mondhat magáénak, s hagyja szeretteit kedvükre, össze-vissza mászkálni. Csak erre vár! S máris hinti be a területet fűmaggal, s jelöl ki új sétautakat ellenkező irányba és haránt és körbekarikába. Pár nap múltán megkezdődik az izgatottan vidám páros felelgető, melyből kiderül, hogy hozzátartozói továbbra is a legrövidebb úton kívánnak eljutni például ama bizonyos kicsiny bódéhoz, ha lépteik alatt fű serken, akkor is! Ám a belevaló fűre ne lépj! egyén nem hagyja magát, hanem holdvilágos éjjen titkon kioson, hogy féltett pázsitját szemmel alig látható dróttal kerítse körbe, úgy bokamagasságban. S nem teszi ezt hiába! Népesebb család esetén hajnalban legalább öt bűnös esik hasra, szappanját-törülközőjét ordítva szórva szerteszét, mielőtt rövid úton a vízcsaphoz mosakodni eljutna. S míg morcosan szedegeti cuccait, sor kerülhet a tiszaüsemöki dobbantó kontycibálós népi táncra, melynek során végre tisztázódik, hogy mi vagyunk-e azért a nyomorult, nyűves fűért, avagy megfordítva?!

Még viccesebb a sehová ne lépj! féle. Vendégeit keserves képpel, nyüszítve üdvözli. Még belépés előtt térdenállva könyörög, hogy ne szuszogj erősen, mert elgörbülnek a virágai, ne nézd a füvet hosszasan, mert esetleg belappad, s egyáltalán, állj vigyázzba, moccanatlan, mert a kerti út se a kedvedért van, hisz nem azért rakosgatta egyenkint egymás mellé a kismirglizett, megmosott kavicsokat, érdekes! Ha esetleg iszamos terméskő lépcsőjén megcsúszva, fenékfékkel visítozva siklasz, máris aggódva lépdel a kőhöz, megszemlélni, hogy ügyetlen tomporod nem tett-e kárt benne?

Óvatos megközelítést igényel a szorgalmatos telkes is. Még csak a kerítéstől ordibálsz befele, hogy helló, van-e itt valaki, még be sem tértél hozzá, ám mégis, mire lelkendezve előkerül, máris színpompás, változatos látványt nyújtasz a számára. Éppen két tenyeredet bámulod tűnődve, mindkettő tetszetősen tengerzöld, s ragacsos a kerítés friss festékétől, meg zöldsávos a kabátod eleje, meg zöldspricces a cipőd talpa, meg nonfiguratív zöldfoltos valamennyi zsebkendőd. Befele már vigyázatosabban haladsz, ám hiába, mert tegnap esti látogatásod óta, hajnalban gödröt ásott oda, ahová nem is gondolnád, s mire kurjantana, hogy ügyelj, komám, oda majd madáritatót tervezek, addigra már a mélyedés alján csücsülsz, némi agyagos talajvíz, s három használt buszjegy társaságában, s körbe hordozod bágyadt tekintetedet, megszemlélni, milyen arcot vágnak láttadon a többiek.

Ismert a pedig egyébként szívesen típus is. Órák hosszat henceg, milyen csodás gyümölcsöt, zöldséget termeszt, s semmit nem ismer az életből, aki meg nem kóstolta! Ám ha vitaminra sóvárogva valóban beállítasz hozzá, legott kiderül, hogy sajnos csuromsár a zöldség, illetve rém fonnyadt, és most permetezte mind a gyümölcsét, miáltal nem adhat, pedig egyébként szívesen megtenné!

Végül akad persze olyan szabadtéri barkácsoló is, aki "csupán" azért eszkábál, reszel, fúr, farag, azért kalapál, gereblyél, ás, locsol, hogy kis telke mielőbb használatba kerülhessen. Persze az ilyeneket a korábban ismertetettek egyszerűen képtelenek megérteni.


Ezermester 1975-06-024

Add kölcsön!

Szerszámaira, egyéb szükséges kacatjaira minden ezermester féltő gonddal ügyel: nem kedveli, ha azokat bárki más piszkálja, babrálja, rámolgatja, s egyáltalán: öt méternél közelebbre becserkészi.

De a kölcsönkérőktől fél csak igazán!

Mert hogyha barát, szomszéd, rokon jő, az rendszerint hanyagul az ajtófélfának dőlve, s az orra alatt dünnyögi:

- Adsz kölcsön egy kis csiszolóvásznat? ( Szigetelő szalagot? Atomszeletelő bicsakot? )

S mielőtt áldozatának jó kifogás jutna eszébe, máris mohón kap a kincsek után.

Figyelem elterelésül többnyire fitymálja:

- Csak ez a vacak van? A drágábbikra sajnáltad a pénzt?

Majd igen fürgén távozva, foghegyről veti vissza:

- Megadom ( visszahozom ), csak ne légy ideges.

Tudod, mikor adja vissza? Sohanapján, kiskedden - pontosan.

De fürkésző tekinteted elől addig is átszökell a túloldalra, bárhol is pillant meg.

Ha megunod a várást, s mérgesen te magad mész tulajdonodat visszaszerezni, akkor se jutsz semmire. Jöttödön hatalmasan meglepődik, ártatlan pofát vág, kérdi milyen is volt, színleli, hogy színét se látta, illetve visszaemlékezik: tüstént visszaadta, nézd csak meg a konyhakredenced alatt!

Mire te megzavarodva visszalépdelsz. Ő ezalatt kincsedet biztonságos helyre menti, éjfélkor elássa, földet felette úthengerrel lesimítja.

Miután szomorú tény, hogy szerszámot senki nem szeret visszaadni, ideje lenne kitalálnunk valamit a kalózkodók ellen.

Ilyesmi ötletek jöhetnek szóba:

Rezgős kör-fűrész. Fondorlelkű barátod kezében tüstént vibrálni kezd, miáltal bánatosan visszaadja, hisz használhatatlan.

Zavarszűrszerszám. Orvhasználattól összekeveredik. Balta feje középre kerül, de élivel befele. Reszelő, fűrész foga kisimul. Csavarhúzó visszahúzódik a nyelibe, s onnét kuncog kíváncsian kifele.

Kutyával keresztezett. Ígért időn túl kezében morogni kezd, majd nyüvít, mint sivatagi eb a fogyó holdra, s még harap is, ha tüstént vissza nem viszik.

Macskával egybeépített. Előbbiek ellenkezője. Ígért határnap elteltével hízelegni kezd, majd szerszámbitorló nyakába ugrik, köré tekeredik dorombolni, majd át a palánkon!

Papagájjal kombinált. Túlhasználatkor megállás nélkül rikácsolja: Rrrrabló betyárrr, haza akarrrok menni!!!

Hulló eszköz. Szerszámkalóz megmarkolja, s ügyködni kezd vele. Ám hulló eszköz rövid használat után lötyög, konyul, zötyög, kotyog, laza, majd alkatelemeire szétesik.

Most jut eszembe, ez utóbbi a boltjainkban is beszerezhető nagynéha. Minő szerencse, legalább nem kell feltalálni.


Ezermester 1975-11-003

Segítség!

Valljuk be, így egymás között őszintén: a legügyesebb barkács-zseni se menne sokra, ha szerettei időnként nem sietnének a segítségére!

Jókor jött a segéderő

Hosszas vajúdás után hitvestársaddal mégis kitapétázzátok a lakást, s milyen príma próbája az a házasságnak, mert ha még ezt is kibírjátok elválás nélkül, akkor már nagy vész nem lehet.

Élénk eszmecsere közepette, tapéta-darab túlfelit sűrű ragaccsal bevontátok, majd óvatosan alányúlsz, karjaidat magasba nyújtod, s te elől-hátul bokáig beborítva, vaksin araszolgatsz felfelé a létrán, mert éppen a mennyezet beborítása van soron, s köztudottan az a legszórakoztatóbb művelet. Hitvesed alulról partvissal biztat, terhedet segédvezérli, megtámogatja. Ekkor nyílik az ajtó, létrád megbillen, te múmiaként a ragacsba csavarodva, vészjós csatakiáltással hanyatlasz alá. Ajtóban nagymami áll, fejcsóválva mosolyogja: miket mívelnek ezek a mai fiatalok, majd élénk hangon megkérdi:

- Ti tudtátok, hogy Sujahdáék válnak?

Hathatós segedelem

Rámegy az egész napod, mire kiszereled a beépített bizgentyűt, de üsse kő! Hisz fejből is tudod, hogy a pattant pánt helyett is van tartalékod, meg a gyűrött gyűrű helyett is, meg minden szükséges helyett is, príma!

Vígan fütyörészve nyitod a kacat-fiókod, belétekintesz, majd pár pillanatig szóhoz-levegőhöz se jutsz. Fiókod aljára hivalkodóan tiszta csomagoló papír belérajzszegezve, s úgy egyébként üres. S máris vígan kopog feléd nejed cipősarka, s bársonyosan mosolyog rád a kedves feleséged:

- Mind kidobáltam az ócska vacakjaidat! Ugye örülsz, hogy végre rendet teremtettem?

Kiskorú segédkéz

Surrog, akadozik, nehezen jár a sztereobigyód motorja, sebaj! Kicsi olaj jó helyre cseppentve segít a bajon. Amint a művelettel elégedetten végeztél, megjelenik a színen csemetéd, s zavartan köhécselve közli:

- Olajadat a múltkor elhasználtam, jópofa flakonját kidobni sajnáltam, úgyhogy vigyázz, mert ragasztót tettem bele. Egyébként se olajhiányba' szenved a bigyó, hanem lenyelte minap a fele tekercs sztereo-szalagodat, biztosan kajás volt, hihihi!

Szól, s igen fürgén távozik a látókörödből.

Külső támogatás

Döntöttél, hogy megkopott bútoraidat friss üde zománcfestékkel vonod át, s nem habozol merész tervedet valóra váltani. Épp az utolsó ecsetvonást húztad a helyére, elismerően felhördülsz, csettintesz, bólintasz és sikered láttán fülig szalad a szád örömödben. Ekkor megjelenik szívbéli barátod, s kivédhetetlenül gyors mozdulattal a legutolsónak habfehérre kent székedre rogy, kényelmesen hátradől, s faggat:

- Mesélj valamit, mit csinálsz mostanában?


Ezermester 1976-08-009

Házi mázoló ABC

Fehér festék: alattomos nyavalya, amely cseppfertőzés útján terjed. Ha bemaszatoltad vele a konyhai lekopott gázcsövet, következik a lappangási idő. Másnap reggeli világosságnál elhűlten fedezel fel friss fehér pettyeket a falon, délre a kövezeten, estére a plafonon is. Harmadnap a ragály átterjed a szobákra, aztán fehércseppes a folyosó, s még a játszótéri homok is, ahová srácod hintázni jár.

Huzat: ajtót-ablakot társz, hogy tömény illatárt cúg kivigye, ám nem viszi a cudar, hanem viszi helyette függöny libbenő szárnyát, kilenc cserép muskátlit, legújabb hetilapot, blúzod lobogós csücskét, s egy szempillantás alatt a frissen festett felületre tapasztja.

Irányított festékcsepp: tud hullani lefele, meg derékszögben, meg vízszintesen; rém érdekes, de képes cseppenni csigavonalban, sőt felfele is. Lényege, hogy biztos ösztönnel lel meg minden pirinyó helyet, ahová elmulasztottál újságpapírt tenni.

Kiadós festék: felrázott dobozába még csak ecseted hegyét mártottad, s máris festékes tőle mutatóujjad, középső ujjad, s pillanatokon belül mind a tizennégy ujjad ( mancsod mind a tíz ujja; meg az ingedé könyékig, meg a kabátodé hónaljig ).

Maradék: fölös festékeddel fütyörészve bemaszatolod a lábrácsot, felinél kifogy a hígító. Hígítót veszel, kened vígan az előszoba ajtót, harmadánál elfogy a kence. Aztán a maradék terpentinhez vásárolsz festéket, aztán maradék festékhez színezőt, mire bemázololódott családod jajongva tudakolja, hogy nem maradnál végre nyugton?!

Munkaköpeny és nadrág: azért szükséges, hogy maszatos mancsodat munka közben önfeledten és szaporán belétörölgesd. Ha levetés után a padlóra helyezve szilárdan megáll, akkor szokták túlzó feleségek - boldog leánykorukat emlegetve, sűrű sóhajtások közt - szemrehányóan kimosni.

Relativitás: csinos konyhabútorodhoz sehogy se illik kopott szemétvedred, mire kezded reá felhordani a kencét. Harmadszorra elismerően bólint a szomszéd, hogy sok szép munkát látott már, de ilyen rémeset még soha. Ezzel szemben vedred mellett milyen koszosnak tűnik minden egyéb!

Újságpapír: te szétteríted, hogy kis lakod padlatát festék-pacniktól megóvd, sorra hazabóklázó családod elfogulatlanul reáhág, s talpára ragasztva jobbra-balra-szerte lelkes gyüszmékeléssel elhordja.

Utómunkák: festékfoltokat terpentinnel lemosni, terpentin-foltot benzinnel, benzinfoltot szappannal, és így tovább. Késsel levakarni kanalak nyelét, fazekak fülét, poharak peremét, cipő talpát, füled tövét. Egyik késsel levakarni a másik kést, azt egy harmadikkal, s megint elölről. Amiről nem jön le, azt éjfélkor hason kúszva a kukához kihordani, s titkon beléejteni. Végül mosdó, mosogató és kád kencéktől eldugult lefolyóit mordály golyójával keresztül lődözzük, hogy újra szeleljen, s kész.


Ezermester 1979-12-032

Ezermester-teszt

Divatosak most a különféle körkérdések, tesztek. Válaszolni kell reájuk, s feleleteidből megtudod, hogy milyen is vagy voltaképpen. A barkácsolók családtagjainak tesztemre adott válaszaiból is ez derül ki.

Hogyan dicséred ügyeskedő családtagod művét?

  1. Remek!
  2. Biztos, hogy ez már készen van?
  3. Tudtam, hogy te csináltad, úgy is néz ki.
  4. Sok szép munkát láttam már, de ilyen rondát még soha.

Hogyan köszönöd meg a segítséget?

  1. Nélküled semmire se mennék.
  2. Ne itt fogd, ne ott tartsd, ne így, ne ennyire, ne ide állj!
  3. Jaaaj, mit csinálsz?
  4. Meg vagyok én áldva veled.

Hogyan biztosítok helyet a barkácshomiknak?

  1. A kamra három polca a tiéd, jó?
  2. Sehogy, és azonnal kiszeded a fehérneműs szekrényből ezeket a franciakulcsokat...
  3. ... varróládikámból és harisnyás dobozomból ezeket az ócska drótokat...
  4. ... árnyékolt zsinór, bánom is én, mi az hogy miért kell kiszedni?

Miként adok helyet az ezermesterkedéshez?

  1. Főzés után a konyhában, oké?
  2. Azonnal eltünteted a fáradtolajat a leveses fazekamból, mert a fejedre borítom!
  3. Megint ócskapiacot csináltál a lakásból...
  4. ... de én minden vacak kacatot kidobáltam, ugye örülsz neki?

Hogyan hálálkodsz utána?

  1. Annyit köszönhetek neked!
  2. Annyit köszönhetek neked, hogy megint kivágtad a biztosítót.
  3. Amit a Négyzetmeier csinált, az bezzeg muzsikál is!
  4. A boltban feliért megkapnád.

Milyen megjegyzést teszel a műre?

  1. Gyermekünk nagyon örült a röfögő piros kiscsirkének.
  2. Csak nem tudom, mivel mossam le róla a festéket...
  3. ... meg a padlóról, meg a falról...
  4. ... meg az egész lakásról!

Miként adok jellemzést?

  1. Edison? Ki az, tehozzád képest?
  2. Értem én, ez a perpetuum mobile, de mikor látok belőle pénzt?
  3. A kör négyszögesítése kétségtelenül sikerült, azonban poharas tejfölt megint elfelejtettél hozni.
  4. Nem vagyok én süket, hallom, hallom, hogy evvel a szerkentyűvel megoldottad az emberiség boldogságát, de most kimész, s letörlöd újra a lábad. De rendesen!!!

A megfelelőnek tartott válasz számát kereteztesd be vele és add össze.


Ezermester 1978-11-013

Érzék kell az ajándékkészítéshez

Akinek nincs, az ne is fogjon az ajándékbarkácsoláshoz. De mi kell még?

Precizitás. Autódba beszereled a frissen elkészített oda-visszajelzőt, hozzá az apró alátétet, csavaranyát, sasszeget, csapszeget, pedáns gondossággal és megfelelő sorrendben küszöbre, lökhárítóra, motortetőre rakosgatod. Ott prímán kéznél van! Mindaddig, amíg nejed el nem unja az ácsorgást melletted, üde ásítással a kocsiba be nem száll, az ajtót lendületesen bedurrantva. Váratlan csapástól mütyürök szanaszét szökellnek, kocsi alá, utca tócsájába, csatorna lefolyóba. Eltart egy ideig, míg hasmánt kúszva a nagyját újra egybehordjátok, s emelt hangon tisztázzátok, ki a hibás.

Elmélyültség. Visszavonulni az udvar mélyén megbúvó kis barkácssufniba és megfeledkezni mindenről, csak az unokaöcsinek rendelt hintaszékre figyelni, például. Alkonyattájt lehet észrevenni a külvilágból annyit, hogy orrfacsaró bűz terjeng, nyilván a szomszéd Délnyugatiék már megint odakozmálták a tejet! Aztán ideje nagyot kurjantva észbe kapni, a konyhába rohanni, ahol is reggel óta melegszik a gázon a hidegenyv.

Emlékezőtehetség. Fejből fújni a "Stux úr, mit csinál, maga rossz" kezdetű slágert, és még harminckilenc korabeli társát, egyből tudni, hogy Ardeleán, Bákonyi, Dackovics, így kezdődött harminc éve az óvodai névsor. Csak arra speciel semmiképpen sem emlékezni, hogy kinek adtuk kölcsön a múlt héten, fél órára a jobbik karácsonyfatalpat, villanyfúrót, akkutöltőt és a biciklipumpát?

Príma látás. Vagy legalábbis megjegyezni, hogy mázoláshoz legjobb a házastárs szemüvege, villogó fenyőgyertyák szereléséhez a nagymami napszemüvege, fotómasinák szétszedéséhez mindkettő, egymásra téve és sorosan kapcsolva.

Összpontosítás. Felírni mindent pontosan, ami szükséges, utána rostirónnal, megnyugodva kavargatni a kávét, öt perc múlva sehol nem lelni a cetlit, hogy hányas évfolyamú Ezermesterben található a megoldás. Nem baj, szerencsére tisztán emlékszik a címlapra, zöldruhás teltkeblű hölgy létrán, fején valamiféle érdekes antennákkal vidoran tekint a jövőbe. Estig mind megszállottabban és százharmincszor egymás után végiglapozni az egész kupacot, hiába. Pedig megvan a keresett példány is, csak nem találja, mert rajta áll. ( Címlapján három pufók kisgyermek játszik elemes nyuszikával. )

Selejtezés. Ami felesleges, attól szabadulni kell. Amint kiborítunk középre minden kincset, tüstént kíváncsian mellénktelepszik a család. Nagymami nyögve lehajol a csavarjatört gyömbérdarálóhoz, fiacskám, csak nem akarod ezt kidobni? Gyerek kibelezett első rádióját menti meghatottan az enyészettől, feleség a széttaposott kis telefont, istenkém, Öcsike ebbe bírta először kimondani, hogy: azt a jégen kopogóját! S végül kiderül, hogy három üres, horpadt gyufásdoboz kivételével minden visszamarad.

Hely. Rém érdekes: eddig minden prímán elfért, most nincs helye a harmadának se!

Rend. Visszarakás menete: eleinte szépen, szortírozva, áttekinthetően, hogy csak nyúlni kell majd érte. A többit ömlesztve, mindenüvé, a nyű esne a tömérdek kacatjába! Néhány reprezentatív darabot igazságosan és titokban szétosztva a családtagok szekrényének mélyére. Emelt hangú érdeklődésükre, miszerint mit keres ez a törött s félárbocra eresztett esernyőváz?, feleljük szelíden, hogy felőlem máshová is rakhatod. Attól fogva ők bolyonganak űzött tekintettel helyet keresni.

Magány. Helyesebb titokban selejtezni, különben szeretteink, amint bármi holmijukat nem lelik, minden meggyőződést nélkülöző rövid keresés után feljajdulnak: azért nincs meg, mert te kidobáltad!

Ami nincs. Helyes, ha gondos mérlegelés után kiselejtezzük a feleslegeset. Helyünk ugyan - fura módon - semmivel nem lesz több, de amint elhordta a szemetes, tüstént feljajdulva kapunk a szívünkhöz: vinné el a cica, hát nem pont most lenne múlhatatlan szükségem a kimustrált hátobsprejcnire.


Ezermester 1981-04-017

Gyógybarkácsolás


▲ Index
Verzió: 2012-02-19 ( 2006 .. 2011-11-15 02:00:57 UTC )
Visszajelzés: